2015. december 31., csütörtök

Visszatekintő

Hó helyett idén is dér szikrázik a fákon - Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

"Talán fel tudják építeni, ha majd a Gyermek elharácsolta tőlük ostobaságukat és gyengeségüket."(Fekete István)

Megint elszaladt egy esztendő. S mivel a szilveszteri bulizás, ricsaj nem az én világom, inkább összegzem, mi minden is történt idén.

2015
Január
Az év eleje hideggel és betegségekkel indult: sógornőm már az ünnepeket is kórházban töltötte nagyon súlyos állapotban, így a teendők, gondolatok körülötte jártak, a születésnapi csomagot is a betegágyon vehette át. Ápolása közben öcsém is lebetegedett. Sokáig bizonytalan volt minden.

Február
A legszebb téli képeket ekkor készítettem, mindent betakart a hó.

Március
Elkezdtük a kert, a terasz kitakarítását, a metszést, rózsákat rendeltem, kitettük a tesóméktól kapott kis etetőt. Ástunk, ültettünk zöldségeket, Imi mélymulcsba vetette a krumplit. Sógornőm hazajöhetett a kórházból.
Sajnos a télen legyengült immunrendszernek és saját hanyagságomnak köszönhetően egy súlyos szemfertőzést majd gyulladást kaptam, így elkezdődtek az edelényi utak. A hideg böjti szelekre emlékszem, meg hogy alig látok valamit, ahogy az állomásról a rendelő felé igyekszem.
Így a fiúknak is több közös programjuk lett otthon: Imi tornáztatta, etette, tette-vette Aput azokon a napkon, amikor nekem mennem kellett.

Április
Az edelényi utak mellett, amennyire bírtam, folytattuk a rózsaültetést, a kert szépítését, további haszonnövények ültetését. Imi a baromfiudvar javításán dolgozott. Nagy örömünkre, és Apunak folyamatos látnivalót adva, megérkeztek a gólyáink. A hónap végén a fővárosból is voltak vendégeink: nagybátyámmal, nagynénémmel ünnepeltük összevontan a tavaszi születés- és névnapokat, anyósom és apósom társaságában. Apu bemutatta nekik a gólyáinkat.

Május
Szépen gyarapodtunk: kiscsirkék születtek és kiskacsákat kaptunk, az utóbbiakkal való törődés sok időt vitt el, de még több örömet adott. A terasz megszépült, elkezdtek nyílni az első rózsák.

Június
Befejeződött a szemem kezelése, bár egy alkalommal még volt visszaesés később.
A kert, a terasz tündökölt, tele voltunk virággal. Epret, meggyet szedtünk. Sajnos a sógornőm megint kórházba került, most rövidebb időre. A lángvirág ekkor kezdett nyílni, majd kitartóan folytatta október végéig. Vásárban is voltunk, felakasztható kaspókat vettem, Imi fűkaszát, Apu rövidnadrágot kapott. (Idén nyáron újra hajlandó volt könnyű, nyárias ruhákat viselni az állandó melegítő helyett, sőt a teraszon még lábfürdőt is vett.)

Július
A nagy melegre emlékszem leginkább, de ha nem volt hőség, Apuval sokszor megfordultunk Szilason apró-cseprő ügyeinkben. Az alacsonypadlós járattal mentünk és gyalog jöttünk visszafelé, ilyenkor többnyire a teraszon ebédelt.
Néhány szőlőfajtánk már ekkor elkezdett érni, folyamatosan szedtük a szedret, egy jó része a fagyasztóba került.

Augusztus
Az áramszolgáltató ekkor kezdte cserélni a betonoszlopokat a faluban, ami szeptemberre is áthúzódott, összességében több, mint kétheti kiesést okozva a munkában, és még a fagyasztó, a hűtők tartalma miatt is aggódhattam.
A növények már megsínylették a meleget, leszámítva a kitartó lángvirágot.
A hónap végén elbúcsúztunk a gólyáktól, pár napig még visszajártak a Bódva mellől a közeli fészekre pihenni. Apuval újra elolvastuk a Kelét a teraszon.
A baromfiak nagyobb szabadságot kaptak: csirkék, kacsák szaladgáltak az udvar teljes területén.
A református (műemlék)-templom felújítását ünnepeltük.
Elkezdtem egy nemzetközi tanári továbbképzést. Jövőre folytatódik.

Szeptember
Megünnepeltük egyéves ittlétünket.
Imi munkájáért cserébe tíz nagy szalmabálát (gurigát) kaptunk, így folytatódhatott a mélymulcsos terület bővítése, és a téli alom is biztosítva volt a baromfiudvar lakóinak. Szintén munkáért kapott cserébe többször gabonát, takarmányt, így arra sem kelett költeni. Júniustól folyamatosan hordták lovaskocsival a következő télre való fát, így azzal is akadt munka. Közben elkezdődött a körte, alma, a krumpli begyűjtése.
Gyönyörű kiscicák születtek, de sajnos két hónap után a szomszéd kutyus végett vetett ígéretes életüknek, mint kiderült, sajnos néhány baromfi eltűnésének is ő álhatott a hátterében. Hiába a folyamatos kerítésjavítás, mindig csinál magának utat. Nem hibáztatom: alig van szabadon, így ösztönösen gyűlöl minden szabad állatot. (Azóta új láncot, nyakörvet kapott, és még jobban figyelnek a gazdik...sajnos több szabadságot - különböző okokból - nehéz lenne neki biztosítani.)

Október
Továbbra is szedtük a kerti gyümölcsöket, zöldséget, diót, részt vettünk a Szent Mihály-napi tűzgyújtáson.
A korai hideg miatt már ekkor bevittem a terasz növényeit téli szállásukra, visszavágtam a lángvirágot, az őszirózsák viszont ekkor kezdtek nyílni.
Befejeztem egy korábbi, Business English tanári képzést. Új, közös oldalt indítottam haladó tanítványaimnak.
A hónap végén megünnepeltük Apu születésnapját. Nagy változást hozott őszi-téli mindennapjaiba, hogy sikerült olyan számítógépes játékot találni, amivel képes újra játszani, sikerélményt szerezni. Ehhez fontos szempont volt, hogy jól látható legyen a játéktér, ne kelljen időre csinálni, ne igényeljen gyors egérkezelést, ne legyenek bonyolult, észben tartandó szabályok. Ehhez képest azért voltak kétségeim, főleg a szeme, a keze miatt, és tartottam tőle, hogy ha a karjával nem támaszkodhat (mert az az egér mozgatásához kell), akkor hamar elfárad majd a székben. De órákat eljátszik és egyre ügyesebb az egérrel, bár néha vannak összezörrenéseik.
Amikor játszik, látom azért, hogy mi az, ami tiszta az agyában és mi az, ami nehézséget okoz, noha a kivülállónak pofonegyszerűnek tűnik.

November
A hónap temetőlátogatással, a sírok rendbetételével indult. Később Apuval voltunk az Idősek napján. Még mindig volt betakarítandó gyümölcs a kertben, a későn érő fajták. Mint kiderült, csak egy része télálló azoknak a fajtáknak, amelyeket annak gondoltunk, de azért sikerült belőle raktározni télre.

December
A hideg ellenére sokat jártunk a Bódva-parton, három alkalommal késő este is. Először az ember azt sem látja, hová lép, meg kell találni a töltést, tartani az irányt, olyan sötét van ott. Azután megszokja a szemünk, és van néhány tájékozódási pont. Milliárdnyi csillag odafenn, s ilyenkor már inkább zavaró egy-egy mesterséges fényforrás (távoli lámpa vagy autó), mert csak elvakít. De azért nekem (városinak) jó, hogy érzem a civilizációt is körülöttem, kivehetők Komjáti, Tornaszentandrás, Bódvaszilas és Bódvarákó fényei.
Eljártunk Apuval az adventi gyertyagyújtásokra, és karácsonyra azért főztem-sütöttem is (év közben nagyon keveset), háromnapos előkészület után anyósom, apósom és Irénke is részt vett ünnepi ebédünkön. Apu a filmek, enni-innivaló mellet újabb játékot kapott: gépen kirakható puzzle-t.
Sógornőm megerősödött, öcsémmel együtt vidám karácsonyi fotókat küldtek.
Szépkorú autónk levizsgázott. Elővettem a kézimunkát. Újraindult a téli filmklub a faluban.
A cicák itt gyülekeznek reggelente és koradélután, 4-5 macska is bejön, hátha kap valamit.

Mi történt még?
Hát mindennek hátterében természetesen dolgoztunk: Imi javított, fát vágott, fűtött, állatokat etetett, Apuval foglalkozott vagy éppen főzött, autót és villanyt szerelt (átfűzte az egész házat, kihasználva a hosszabb áramszüneteket.) Ha Irénke elutazott pár napra, az ő állataival is foglalkozott.
Én tanítottam, fordítottam, Apunak segítettem, ügyintéztem például a gyámhivatalban vagy futni mentem. Voltunk még pár rendezvényen a faluban, jótékonysági koncerten, misén és istentiszteleten, a katolikus templom felszentelésének (bocsánat: nemtudomhányadik) évfordulóján, sétáltunk sokat Apuval. Sokszor jött anyósom, apósom, Jánosék Miskolcról. Itt járt nálunk többször néhány falubeli rokon, barát, Irénke, Jolika, Edit, Feri, Mari néni, Magdiék. Gyakran benézett Péter (a lelkész), néha Péterkét is hozta vagy együtt mászkáltak Imivel ide-oda. Szilasi Nóra barátnénk is többször meglátogatott minket szebbnél-szebb növények és gasztroajándékok kíséretében. Tőle kaptuk a fügéinket is, melyek - remélem - szépen megnőnek majd (jobb hely híján a teraszon.)
Néhány ház is gazdára talált a faluban, így a velünk szemben lévő, valaha csinos, de öreg kis porta is jó kezekbe került, elkezdődött a felújítása.
Viszonylag keveset olvastunk idén Apuval, jobbára novellákat, és Fekete István félbemaradt (bérmafia által befejezett) regényét, a Magaslest.
Én azért több könyvet forgattam, de ez másokat nem érdekelt (nyelvkönyvek, módszertan, kertészeti és kézimunka könyvek.)
Tévét nem néztünk, leszámítva a menekültválság híreit és év végén a Fölszállott a páva vetélkedőt, utóbbi nekem nagy-nagy élmény és öröm volt, most az ünnepek alatt az ismétléseket is megnéztem.
Filmek: A nagy füzet emlékezetes marad, a Fehér Isten kevésbé, azt még nem tudom hová tenni.

Ami terv maradt:
Sok-sok kézimunka... de talán még a télen...
A kerítés, amit az udvar és a hátsó kert közé szeretnék.
A rámpa tetejének szebbé és praktikusabbá tétele.
Öcsémék látogatása itt - nagyon várjuk őket!

Szilveszter napja van. Egyik kedves barátunk nevenapja. Az idő majdnem, mint tavaly. Szikrázó hideg, hó nincs, csak dér, -12 fok.

Azt hiszem, ismét van miért hálát adnunk.