2009. június 30., kedd

(Sárkány)lecsó

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
(Weöres Sándor)

Valahogy úgy képzeltem mindig, a tüzet okádó sárkányok ilyen finomságokat ehettek. Meg lehet, hogy azok is, akik a mesében legyőzték őket. Ebben rejlett a titokzatos erő. Akinek pedig nem jutott belőle, az vagy vesztes lett, vagy kénytelen volt valamilyen furfanghoz folyamodni.

A lecsót én csípősen, sőt erősen szeretem. Azért persze nem baj, ha mindennek érezni az ízét benne. Többféleképpen is készül nálunk, hús nélkül és kolbásszal is, körettel (pl. tarhonya) és anélkül is. Utóbbi esetben kenyérrel tunkoljuk a szaftját. Sűríteni néha krumpliszeletekkel szoktam. De rizzsel és kis főzőtökkel is finom. Ez utóbbi változat egyszerűen töklecsó névre hallgat. A kétkedőknek is javaslom kipróbálni. A kistököt meg sem kell pucolni, csak megmosva kettévágni, kimagozni, majd a két felet még 3-4 hosszú csíkra vágni, s uborkagyalun szeletekre gyalulni. Picit besózzuk, majd a levéből kinyomkodva mehet a majdnem kész lecsóba. Pár perc is alig kell neki.
A friss zöldbabfőzelék is isteni lecsósan elkészítve (jön a szezonja!)

Párom nem rajong a lecsóért, s mint észrevettem, semmilyen tunkolható ételért. Illetve szereti őket, de mindnek a levét "fel kell szivatnia" valamivel, s ez a valami nála nem kenyér. (Fura.) A paprikáskrumpliban összetöri villával a krumplit, hogy a tányérjába kerülő szaftot az feligya. A pörköltekből kieszi a húst, a szaft legfeljebb annyiban játszik, hogy egy kevés kerül a nokedli, tészta, rizs, főzelék, stb. tetejére. A lecsóból pedig egyszerűen rántottát csinálna. No de nem ebből!
Végülis van abban igazság, hogy a paprika, paradicsom nagyon jó nyersen. Így is van. Nekem azért évente párszor - főleg nyáron - jól esik az az élmény, amit egy ilyen lecsó ad. Most párom nincs itthon, megragadom az alkalmat és elsárkányosodom... (bár ez lecsó nélkül is jól megy.)

Jöjjön akkor a kedvenc változatom. Figyelem! A tűzokádáshoz friss kenyeret (és papírzsepit) előkészíteni!

Hozzávalók (2 főre): 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 4-5 nagyobb sárga húsú zöldpaprika, 3 nagy paradicsom, 1 zöld erőspaprika, 4 kisebb krumpli, 8 karika csípős füstölt kolbász, 4ek olaj, 1kk só

Elkészítés
: Én roppanósan szeretem benne a paprikát, nem szétfőzve, ezért gyorsan kell dolgozni, vagy mindent előre elkészíteni a főzéshez. A hagymát megpucoljuk és nem kockázzuk, csak félbe-, majd 2-3 mm-es szeletekre vágjuk. A paprikát kicsumázzuk (én ehhez hosszában félbevágom), majd széles csíkokra darabolom. A paradicsomot nem szoktam meghámozni, csak a csumáját vágom ki, és nagyobb darabokra aprítom. A fokhagymát is csak szeletelem ehhez az ételhez. A krumplikat meghámozom, félbevágom, és vékony szeletekre vágom, hogy hamar átfőjön, ne kelljen miatta a többi hozzávalónak szétmálnia. Felmelegítem az olajat, majd rádobom a kolbászkarikákat és megsütöm. Utána kiveszem az edényből (mert sütve szeretem, nem főzve), s jöhet az olajra rá a hagyma, majd egy-két perc múlva a paradicsom, fokhagyma, később a paprika és a krumpli. Széles csíkokra vágom a hegyes erőspaprika húsát is, majd (erejétől függően a csumájával együtt) megy az ételbe. Végül a só. A paradicsom persze jó kis levet ereszt, de nem kell felismerhetetlenné válnia. Fedő alatt lassú tűzön párolom rövid ideig (kb. 10-15 perc.) Végül visszateszem rá a sült kolbászkarikákat és elzárom a gázt.

Tegnap még beledobtam pár szem megmaradt koktélparadicsomot is.
Nemcsak finom, de gyorsan elkészíthető fogás - azoknak, akik szeretik az ilyen ételeket. Ráadásul nem a hús a lényege, vegetáriánusoknak is remek nyári fogás lehet. Én magam néha-néha kívánom meg, de tegnap nagyon jólesett.

17 megjegyzés:

Ági, aki főz írta...

Na most képzeld, én úgy szeretem és úgy is csinálom a lecsót, hogy rizst is főzök bele, így szinte sűrű, lé nélküli lesz. Ja és nem túl csípősen, inkább, szelíden.

Ez a Weöres idézet megint nagyon eltalált!

ManóAnyó írta...

Lecsó és paprikáskrumpli terén is osztom párod véleményét. Jó sok tojással ill. krumpli szigorúan csak összetörve :) De különben nagyon szeretem a tunkolós ételeket.

Neguilla írta...

Kedvencem...:-) Vaslapon szoktam sütni.

KataKonyha írta...

Nekem a kedvenc a tojásos lecsó, de tényleg sárkányosan... és jé, nálad krumpli is kerül bele, így még nem is próbáltam.

trinity írta...

Én is a tojásosra szavazok-friss kenyérrel....Kicsit lehet sárkányos, nem bánom:)))

Judith írta...

Kepzeld ma ez van nalunk is vacsorara.:) Tojasosan.
Erdekes, az en parom se szereti tunkolosan (ezt sem, mast sem). En viszont csakis ugy! Szamomra talan az a legjobb benne!
Mindenkeppen ki fogom probalni zoldbabbal, koszi az otletet! :)

Sok dologban hasonlitunk!

Renata írta...

Nálunk meg mindenki szaftos!
A gyerekek szeretik a lecsót, de inkább a szaftját. Most, hogy van cukkini, főleg azzal készül.
Melléje jön vagy nokedli, vagy tészta vagy barna rizs vagy hajdina vagy....
de nem csípősen készül.
Nyáron nálunk egyértelmű, hogy hetente egyszer van lecsó. Sőt, ha megyünk valahova kirándulni, volt hogy ezt vittünk magunkkal.

Chef Viki írta...

Zuram dettó :-)) Beletöri a krumplit a pörköltbe, szaftot csak picit, épp hogy csak fogjon :-) De ha tunkol, akkor friss kenyérrel!

És a lecsót ő sem szereti! Én viszont annál inkább! Vagy csak tojással, vagy kőkeményen kolbásszal-tarhonyával. Kolléganőm lecsója egyszerűen világbajnok, még hidegen is isteni finom!

Azért is fogok magamnak főzni egy adagot :-)

Beatbull írta...

Nagyon jól meg tudom érteni a párodat - halászlén kívül én sem eszem szinte semmihez kenyeret. Mindig furán is néznek rám, hogy töltött káposztához miért nem kérek kenyeret - nekem meg épp a kenyér fura.

Nagyon tetszik a töklecsós ötlet!

Nálunk a lecsóalapból két változat készül - én Ági módjára szeretem, azaz rizzsel, Ditém pedig tojással. No meg én csípősen és jó sok fahéjjal szeretem.

Tündérlátta írta...

Lecsót imádjuk és ebben a formában, hogy sárkányétek, még kívánatosabb..így fogom a gyerekek elé tálalni..Biztos lesz a siker!!

Scofield írta...

natúran, minden nélkül, csak az íze miatt:) természetesen sárkányosan, friss kenyérrel:) isteni.
Szép munka...

Hunszil írta...

Meglepi tőlem, neked:) fogadd szeretettel... és ha van időd légyszi nézz át hozzám
( http://szaszikreativ.blogspot.com)
Köszönöm:)))

napmátka írta...

Látom, szinte mindenhol a kedvencek között van a lecsó - kinek-kinek ízlése szerint.
A tojás engem nem különösen vonz, de azért a fahéjas verziót biztos megkóstolnám, Beatbull!

napmátka írta...

Kedves Hunszil!
Köszönöm szépen, megtiszteltetés, hogy rám gondoltál.

Ízlésszindróma írta...

Imádom a lecsót!!!Ilyen sárkányos verzióban, meg pláne:))))), én is pont ezt csináltam tegnap és ebédeltem ma:)) tojásos változatban, csak akkor készítem én is, ha a párom nincs itthon, mert nagyon nem szeretni.

duende írta...

A lecsó mindenek fölött! És csakis erősen, csípősen.
Rizs kizárva.
Ala natúran szeretem a legjobban.
De krumlisan is isteni.
No meg nokedlivel, kis tejföllel...Hm. :))

A lecsóba sosem főzök kolbászt. Nem szertjük benne... Tojásosan is jöhet, bár tojással igazán a sült paprikát szeretem. :)
Hú de megéheztem! :))

duende írta...

Ja! És végre egy ember, aki rendesen vágja a paprikát bele.
Láttam itt a gasztroblogokon több lecsós képet is, és mindben vékony karikákra vágták a paprikát. Nem szeretem. Túl könnyen szétfő és lepöntyörödik a héja úgy.
Úgy kell vágni, ahogy Te is vágtad - jó széle darabokra. Nem karikákra. :))